Nagyon sokszor tapasztaltam magamon, hogy nem mertem elfogadni mások önzetlenül felajánlott segítségét a segítség kérésről meg már ne is beszéljünk. Az végképp nem ment. Egyszerűen nem voltam rá képes, mert pont azaz ember voltam aki saját maga old meg mindent. Inkább én akartam segíteni mindenkinek, csak nekem ne segítsen senki, nekem nem kell.

Az évek során rá kellett jönnöm, hogy saját életemet nehezítettem meg azzal, hogy nem mertem elfogadni és kérni sem tudtam adott helyzetekben. Rá kellett jönnöm, hogy túlságosan büszke voltam....
Büszke voltam és egyúttal féltem is. Önértékelési problémáim voltak és ez itt is megmutatkozott. Gondoltam ha kérek valakitől valami segítséget vagy elfogadok, akkor én azzal kevesebb leszek és borzasztóan éreztem magam még a gondolattól is. Így sokáig ez kimaradt az életemből vagy ha el is fogadtam akkor borzalmasan éltem meg.

Ahogy telt az idő folyamatosan rendet tettem magamban és meg kellett értenem , hogy az ég világon semmi rossz nincsen abban, ha elfogadom mások segítségét és abban sem ha épp segítséget kérek. Sokan olyankor úgy érzik hú ő segített nekem akkor tartozom neki és vissza akarja minél előbb adni a segítés nyújtást.
Hidd el, hogy az önzetlen segítséget senki sem azért ajánlja fel, hogy aztán azt lesse mikor adhasd vissza neki.

Mikor az önértékelésem a helyére került és megtanultam elfogadni azt amit az élet kínál, azokat a segítségeket amiket önzetlenül felajánlottak , nagyon kellemes és jó érzéssel töltött el. Hálás voltam a segítségükért az embereknek és arra gondoltam, hogy sosem lehet tudni nekik mikor lesz épp az én segítségemre szükségük. És így is lett. Volt amikor hozzám fordultak és nagyon szívesen segítettem.Nem azért mert korábban segítettek hanem mert jó adni és megtanultam, hogy kapni is épp olyan jó.

Ezért én azt kérem tőled, hogy merj segítséget elfogadni , ha valaki felajánlja vagy ha úgy adódik akkor kérni. Mert az élet a folyamatos adásból és elfogadásból áll. Ez is az élet része, egyfajta körforgás.
És hidd el nekem, semmivel sem leszel kevesebb tőle...Sőt !

A változás Benned van
Írta: Tarlósi Károly